Reményik Sándor

Eredj, ha tudsz

 
Eredj, ha tudsz... Eredj, ha gondolod,

hogy valahol, bárhol a nagy világon

könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,

eredj...

Szállj mint a fecske, délnek,

vagy északnak, mint a viharmadár,

magasából a mérhetetlen égnek

kémleld a pontot,

hol fészekrakó vágyaid kibontod.

Eredj, ha tudsz.

 

Eredj, ha hittelen

hiszed: a hontalanság odakünn

nem keserűbb, mint idebenn.

Eredj, ha azt hiszed,

hogy odakünn a világban nem ácsol

a lelkedből, ez érző, élő fából

az emlékezés új kereszteket.

 

A lelked csillapuló viharának

észrevétlen ezer új hangja támad,

süvít, sikolt,

s az emlékezés keresztfáira

téged feszít a honvágy és a bánat.

Eredj, ha nem hiszed.

 

Hajdanában Mikes se hitte ezt,

ki rab hazában élni nem tudott

de vállán égett az örök kereszt

s egy csillag Zágon felé mutatott.

Ha esténként a csillagok

fürödni a Márvány-tengerbe jártak,

meglátogatták az itthoni árnyak,

szelíd emlékek: eszeveszett hordák,

a szívét kitépték.

S hegyeken, tengereken túlra hordták...

Eredj, ha tudsz.

 

Ha majd úgy látod, minden elveszett:

inkább, semmint hordani itt a jármot,

szórd a szelekbe minden régi álmod;

ha úgy látod, hogy minden elveszett,

menj őserdőkön, tengereken túlra

ajánlani fel két munkás kezed.

Menj hát, ha teheted.

 

Itthon maradok én!

Károgva és sötéten,

mint téli varjú száraz jegenyén.

Még nem tudom:

jut-e nekem egy nyugalmas sarok,

de itthon maradok.

 

Leszek őrlő szú az idegen fában,

leszek az alj a felhajtott kupában,

az idegen vérben leszek a méreg,

miazma, láz, lappangó rút féreg,

de itthon maradok!

 

Akarok lenni a halálharang,

mely temet bár: halló fülekbe eseng

és lázít: visszavenni a mienk!

Akarok lenni a gyujtózsinór,

a kanóc része, lángralobbant vér,

mely titkon kúszik tíz-száz évekig

hamuban, éjben,

míg a keservek lőporához ér.

És akkor...!!

 

Még nem tudom:

jut-e nekem egy nyugalmas sarok,

de addig, varjú a száraz jegenyén:

én itthon maradok.

 

***

MOSOLYOD
II. János-Pál pápa írása

  

Mosolyod, mely szívből fakad,

Aranyozza be arcodat!

Mosolyod nem kerül pénzbe,

Mégis sokat ér testvéred szemében.

Gazdagítja azt, aki kapja,

S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.

Pillanatig tart csupán,

De örök nyomot hagy maga után.

Senki sem oly gazdag,

Hogy nélkülözni tudná,

És senki sem oly szegény,

Hogy meg nem érdemelné.

Az igaz barátság látható jele,

Hintsd be a világot egészen vele.

Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,

Bátorság a csüggedőnek,

Vigasztalás a szomorkodónak.

Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,

De semmiért meg nem vásárolható.

Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,

Mert csak abban a percben van értéke,

Amelyben arcodon megjelen’.

És, ha ezután olyannal találkozol,

Aki nem sugározza a várt mosolyt,

Légy nagylelkű, s a magadét add,

Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,

Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

***

Reményik Sándor

Kegyelem

 

 Először sírsz.
 Azután átkozódsz.
 Aztán imádkozol.
 Aztán megfeszíted
 Körömszakadtig maradék-erőd.
 Akarsz, egetostromló akarattal -
 S a lehetetlenség konok falán
 Zúzod véresre koponyád.
 Azután elalélsz.
 S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
 Utoljára is tompa kábulattal,
 Szótalanul, gondolattalanul
 Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
 A bűn, a betegség, a nyomorúság,
 A mindennapi szörnyű szürkeség
 Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
 S akkor - magától - megnyílik az ég,
 Mely nem tárult ki átokra, imára,
 Erő, akarat, kétségbeesés,
 Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.

 Akkor megnyílik magától az ég,
 S egy pici csillag sétál szembe véled,
 S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
 Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

 Akkor - magától - szűnik a vihar,

 Akkor - magától - minden elcsitul,

 Akkor - magától - éled a remény.

 Álomfáidnak minden aranyágán

 Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

 Ez a magától: ez a Kegyelem.


***


 2012. 02. 17.

 

" Ha lesz egy millió imádkozó magyar, nem féltem ezt a nemzetet " (Mindszenty bíboros)

Imádkozzunk, hogy imaháló borítsa be a Kárpát-medencét!

 

Mennyei Atyánk, mindenható Istenünk, színed elé járulunk, Benned bízva és Hozzád könyörögve nemzetünkért.

Dávid szembe mert szállni Góliáttal és győzött, mert Te, Urunk, vele voltál.

Mi is ezzel a hittel álltunk és kitartunk a harcban, bízunk a Te segítségedben.

Imádkozunk vezetőinkért is, hogy Istenhez hűen vezessék országunkat, nemzetünket...

Segítsd őket, segíts minket Szent lelked erejével, mert Tiéd az ország, a hatalom, és a dicsőség.

Mindörökké. Ámen.

 

Magyarok Nagyasszonya, Királynője légy most közbenjárónk az Úrnál.

Könyörögj országodért, magyar népedért.

 

Szent István király és a magyar szentek és boldogok könyörögjetek érettünk.

Szent Pió atya, prófétai szavadért könyörögj érettünk.

 

"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"

(Pió atya jövendölése Magyarországról)

 

Wass Albert:

Üzenet haza

Túrmezei Erzsébet:

A harmadik

 

Valamit kérnek Tőled,

Megtenni nem kötelesség.

Mást mond a jog,

Mást súg az ész.

Valami mégis azt kívánja: Nézd.

Tedd meg ha teheted!

Mindig arra a harmadikra hallgass,

Mert az a szeretet.

 

Messzire mentél,

Fáradt vagy. Léptél százat.

Valakiért még egyet kellene.

De tested, véred lázad.

Majd máskor! - nyugtat meg az ész

És a jog józanságra int.

De egy szelíd hang azt súgja megint:

Tedd meg ha teheted!

Mindig arra a harmadikra hallgass,

Mert az a szeretet.

 

Valakin segíthetnél,

Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.

Talán összetörte a szíved.

Az ész is azt súgja: minek?

És a szelíd hang halkan újra kérlel:

Tedd meg ha teheted!

Mindig arra a harmadikra hallgass,

mert az a szeretet.

 

Ó, ha a harmadik

Egyszer első lehetne,

És diktálhatna, vonhatna, vihetne!

Lehet elégnél hamar.

Valóban esztelenség volna.

De a szíved békességről dalolna,

S míg elveszítenéd,

Bizony megtalálnád az életed!

Bízd rá magad arra a harmadikra!

Mert az a szeretet.

 

Reményik Sándor:

Ne ítélj

*************************************************************************

2008. 06. 06.

Bibliai idézetek a szóról, szavakról, megszólításról, beszédről.

• Mit mond a Biblia beszédről és hallgatásról?
• Hogyan beszélt Jézus?
• Milyen példát adott?
• Milyen tanácsot adnak a próféták
• Hogyan kell beszélnünk nekünk?
• Hogyan szólítsuk meg egymást, családtagjainkat, barátainkat, ügyfeleinket versenytársainkat, ellenségeinket?
• Milyen ereje van a szónak?
• Milyen viszonyban legyenek gondolataink, tetteink szavainkkal?

 Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Bibliából. Az alábbi válogatás bizonyára nem teljeskörű. A hivatkozásra kattintva megjelenik a teljes szövegkörnyezet. Kérlek, olvasd, válogasd, egészítsd ki, használd javadra és mások örömére.

 

 Forrás: http://www.kereszteny.hu/biblia/

 1Kor 13,8 - S a szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás végetér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik.

1Kor 14,9 - Így van ez veletek is: ha a nyelv adományával megáldva nem hallattok érthető szavakat, hogyan értsék meg az emberek, amit mondtok? Csak a levegőbe beszéltek!

1Kor 15,33 - Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt.

1Kor 4,20 - Mert az Isten országa nem szavakon alapszik, hanem erőn.

2Kor 10,10 - Ugyanis azt mondják, hogy levelei súlyosak és kemények, de fellépése erőtlen, beszéde meg gyatra.

1Tim 4,16 - Ügyelj magadra és a tanításra. Légy állhatatos benne. Ha megteszed, magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segíted.

2Tim 2,14 - Ezeket idézd emlékezetükbe, és hívd Istent tanúul, nehogy üres szóharcba bocsátkozzanak. Nem jó az semmire, csak a hallgatók tönkretételére.

 2Tim 4,2 - hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.

2Tim 4,3 - Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák.

2Tim 4,4 - Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.

2Tim 4,5 - Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat.

ApCsel 15,32 - Júdás és Szilás szintén próféták voltak, beszédeikben vigasztalták és erősítették a testvéreket.

ApCsel 20,2 - A vidéken áthaladtában sok beszédet mondott buzdításul a tanítványoknak, aztán odaért Görögországba.

ApCsel 22,7 - A földre zuhantam, és egy hangot hallottam, amint megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl?

ApCsel 26,14 - Mindnyájan földre hullottunk, s ekkor egy hangot hallottam, amint héber nyelven megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl? Hiába rugdalózol az ösztöke ellen!

Bölcs 8,12 - Ha hallgatok, várnak rám, ha felszólalok, figyelmesen meghallgatnak, és ha hosszabban beszélek, szájukra teszik a kezüket.

Ef 4,29 - Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak.

Ef 5,6 - Senki ne vezessen félre benneteket üres beszéddel, mert ezek miatt éri Isten haragja a hitetlenség fiait.

Iz 28,23 - Figyeljetek ide s halljátok meg szavamat, figyeljetek, s értsétek meg beszédemet!

Iz 32,7 - Az álnok ember fegyverei igen gonoszak: mert gonosz terveket kovácsol, hogy hazug beszéddel tönkretegye a szegényt, még akkor is, ha bebizonyítja igazát.

Iz 33,19 - Nem látod már többé a gőgös népet, a homályos, értelmetlen beszédű népet, amelynek dadogó nyelvét nem tudtad megérteni.

Iz 58,13 - Ha óvakodsz attól, hogy járj-kelj szombaton, és a hasznot hajhászd szent napomon; ha a szombatot gyönyörűnek nevezed, és az Úrnak szentelt napot dicsőségesnek; ha megtiszteled azzal, hogy tartózkodsz a jövés-menéstől, a haszonleséstől és a mihaszna beszédtől:

Iz 58,9 - Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet,

Jak 1,19 - Értsétek meg, kedves testvéreim: Legyen minden ember készen a hallgatásra, de késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.

Jer 18,18 - Így beszéltek: "Rajta! Szőjünk összeesküvést Jeremiás ellen, mert nélküle sem fog hiányozni a törvény a papnak, sem a tanács a bölcsnek, sem a beszéd a prófétának! Gyertek, verjük meg a saját nyelvével; úgy, hogy gondosan megfigyeljük minden szavát."

Jer 7,8 - De lám, ti hazug beszédekben bíztok, amelyek mit sem használnak nektek.

Jn 1,37 - E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött.

Jn 18,4 - Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát, és megszólította őket: "Kit kerestek?"

Jn 20,13 - Megszólították: "Asszony, miért sírsz?" "Mert elvitték Uramat - felelte -, s nem tudom, hová tették."

Jn 21,5 - Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték.

Jn 4,7 - Egy szamariai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: "Adj innom!"

Jn 7,51 - "Elítél törvényünk valakit is anélkül, hogy először meghallgatták s meggyőződtek volna róla, hogy mit tett?"

Jn 8,10 - Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?"

Jn 8,43 - Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat.

Kol 2,4 - Ezt azért mondom, hogy senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen benneteket.

Kol 3,8 - De most hagyjátok el ezeket: a haragot, a gyűlölködést, a rosszindulatot, az átkozódást és az ocsmány beszédet.

Kol 4,6 - Beszédetek legyen mindig szíves, sóval ízes, akkor majd helyesen meg tudtok felelni mindenkinek.

Lk 2,46 - Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket.

Lk 19,5 - Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: "Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom."

Lk 24,17 - Megszólította őket: "Miről beszélgettetek itt az úton?" Elszomorodtak, megálltak.

Lk 7,13 - Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és megszólította: "Ne sírj!"

Lk 10,39 - Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait.

Mk 2,16 - a farizeusok közül való írástudók is, és amikor látták, hogy bűnösökkel és vámosokkal eszik, megszólították tanítványait: "Miért eszik és iszik együtt a vámosokkal és a bűnösökkel?"

Mk 4,34 - Példabeszéd nélkül nem tanított. Mikor tanítványaival magukra maradtak, mindent megmagyarázott nekik.

Mt 6,7 - Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belõlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak!

Mt 10,14 - Ha valaki nem fogad be benneteket, sem nem hallgat szavatokra, hagyjátok ott a házát, sõt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról!

Mt 13,10 - Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: "Miért beszélsz nekik példabeszédekben?"

Mt 13,3 - Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket, mondván: "Íme, kiment a magvető vetni.

Mt 13,34 - Ezeket mind példabeszédekben mondta el Jézus a népnek, s példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk.

Mt 14,27 - Jézus azonban megszólította őket: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!"

Mt 20,4 - Megszólította őket: Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek.

Mt 7,28 - Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán,

Péld 1,5 - Ha bölcs hallgatja őket, gyarapítja tudását, az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon.

Péld 10,17 - Intő szóra hallgatni életre vivő út, aki megveti az intést, az eltévelyedik.

Péld 12,15 - A bolond egyenesnek véli útját, az okos ember hallgat a tanácsra.

Péld 13,1 - A bölcs fiú örül, ha megintik, az elbizakodott meg sem hallgatja a feddést.

Péld 13,18 - Aki megveti az intést, annak szegénység és szégyen jut, aki meghallgatja a feddést, annak tisztességben lesz része.

Péld 15,32 - Eldobja életét, aki szélnek ereszti az intést, aki hallgat a feddésre, okosságra tesz szert.

Péld 16,20 - Jól megy a sora annak, aki hallgat az intő szóra, jó sora van annak, aki az Úrban bízik!

Péld 17,28 - Hogyha hallgat, bölcsnek látszik a bolond is; ha száját befogja, okosnak ítélik.

Péld 18,13 - Aki előbb felel, semmint hogy mást meghallgat, elárulja, hogy botor és szidásra érdemes.

Péld 21,13 - Aki bedugja fülét, amikor kér a szegény, maga is kér majd, de nem hallgatják meg.

Péld 29,12 - Ha egy fejedelem hazug szóra hallgat, gonoszokká válnak mind, akik szolgálják.

Préd 3,7 - Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak.

Préd 4,17 - Vigyázz a lábadra, amikor Isten házába mégy! Hallgatni menj oda! Jobb az áldozat, mint a balgák adománya. Mert hisz ezek ostobák és rosszat tesznek.

Préd 5,1 - Ne szóljon elhamarkodottan a szád, és a szíved ne siessen a szóval Isten elõtt; mert Isten a mennyben van, te meg a földön. Ezért légy kevés beszédű!

Préd 9,17 - A bölcsek nyugodtan kiejtett szavai előbb meghallgatásra találnak, mint az esztelenek uralkodójának a kiabálása.

Róm 16,18 - Az ilyenek nem Krisztus Urunknak szolgálnak, hanem a hasuknak, és szép szavakkal meg hízelgéssel megtévesztik a gyanútlanok szívét.

Sir 1,24 - Hallgat, amíg el nem jön a beszéd ideje, bölcsességét aztán sok száj magasztalja.

Sir 3,29 - A bölcs szív nyitva áll a bölcsek szavának, s a bölcs kívánsága: a rá hallgató fül.

Sir 5,11 - Amikor hallgatásról van szó, légy fürge, s csak megfontoltan adj feleletet.

Sir 11,8 - Addig ne felelj, amíg mást meg nem hallgatsz, és ne beszélj bele a más beszédébe.

Sir 19,15 - Beszélj barátoddal, mert sok a rágalmazó, s ne higgy minden szóbeszédnek.

Sir 20,1 - A rendreutasítás sokszor késik. Van, aki hallgat és ez az okos ember.

Sir 20,5 - Van, aki hallgat és ezért bölcsnek tartják, s van, akit gyűlölnek, mert túl sokat beszél.

Sir 20,6 - Van, aki hallgat, mert nem tud mit felelni, s van, aki hallgat, mert alkalmas időre vár.

Sir 20,7 - Amíg az alkalmas idõ el nem jön, a bölcs ember hallgat, de a félkegyelmű nem ad az időre.

Sir 20,27 - Beszédjével a bölcs sokra viszi, az okos ember tetszik a hatalmasoknak.

Sir 22,10 - Alvóval beszélget, aki balgához szól, a beszéd végén majd megszólal: "Mi az?"

Sir 22,24 - A korom és füst előre jelzi a tüzet, ugyanúgy a becsmérlő szavak is a vérontást.

Sir 23,12 - Van olyan beszéd, amely halált érdemelne - ne forduljon elő Jákobnak házában! Mert a jámboroktól távol áll az ilyen, ők nem hemperegnek a bűn fertőjében.

Sir 23,13 - Ne szoktasd a szádat zabolátlan szóra, mert könnyen átsiklasz a bűnös beszédre.

Sir 23,15 - Azon, aki megszokta a hitvány beszédet, élete végéig nem fog a nevelés.

 Sir 25,9 - Boldog, aki meglelte az okosság nyitját, s aki buzgó hallgatók füléhez beszélhet.

Sir 27,14 - Az esküdözők beszéde hajmeresztő, veszekedésüket hallani is szörnyű.

Sir 27,23 - Szemtől szembe szép szavakkal áltat, csodálattal hallgat, amikor megszólalsz. Csakhogy a hátad mögött kicsavarja a szót, és botrányt kerekít a szavaidból.

Sir 27,5 - Akkor lesz kemény a cserép, ha meleg a kemence. Az ember értékét a beszéde szabja meg.

Sir 32,8 - Foglald össze jól és röviden beszélj, azok egyike légy, akik tudnak, s hallgatnak.

Sir 33,4 - Készülj beszédedre: szívesen hallgatnak; foglald össze a tant, azután adj választ.

Sir 39,6 - Ha tetszik Urának, a Hatalmasnak, akkor eltölti az értelem lelkével. Bölcs szavak törnek elő belőle, és imádságában az Urat dicséri.

Tit 2,8 - Beszéded legyen találó, megcáfolhatatlan, hadd valljon szégyent az ellenfél, mivel semmi rosszat nem tud ránk fogni.

Szent Ágoston

2008. 06. 07.

Uram, én nem vagyok világosság saját magam számára. Szem lehetek, de

világosság nem. Mit ér azonban a nyitott és egészséges szem, ha hiányzik a

világosság? Hozzád kiáltok tehát: adj, Uram, lámpámnak világosságot! A te

fényeddel, Uram, eloszlatod sötétségemet. Magamtól csak sötétségem van, te

viszont világosság és fény vagy, aki szétszórod sötétségemet és

megvilágítasz. Nem tőlem jön a világosság, s csak akkor van bennem a fény,

ha te megadod.

Szent Ágoston

Mi az, hogy „keresztény” érték?

2009. 05. 05.

 Nemcsak az érték fogalmának meghatározása nehéz, hanem a „keresztény” jelzőé is: mitől keresztény egy érték? Életünk, egészségünk, testi-lelki képességeink, az Isten által teremtett világ a mi alkotásainkkal együtt, önmagukban véve, természetfeletti eredetüktől és rendeltetésüktől elvonatkoztatva: természetes vagy profán értékeknek tekinthetők.

A keresztény értékek valamiképpen mind Krisztus Urunk személyével kapcsolatosak. Az ember alkotásai akkor hordoznak keresztény értéket, ha a krisztusi hit és kegyelem által motivált tevékenységnek köszönhetik létüket, illetve ha képesek segíteni az embert Krisztus követésében, az üdvösség útján való előrehaladásban.

A kegyelem állapotában élő ember testestül-lelkestül keresztény, akinek még a teste is „a Szentlélek temploma”. Azt hiszem, hogy egy hiteles keresztény (Krisztus-hívő) embernek minden tudatos tevékenysége keresztény érték-növelő, érték-teremtő jelleggel bír.

Isten kegyelme azonban pogány, sőt bűnös embereket is képesíthet arra, hogy olyan műveket hozzanak létre, amelyek keresztény értékeket hordoznak (és esetleg valamilyen szerepet játszanak abban is, hogy az alkotó végül Krisztushoz eltaláljon).

Az ilyen művek mögött is fel kell tételeznünk egy gyökér-szerűen rejtőző hitet, illetve azt a kegyelmet, amelyet Krisztus szerzett a kereszten. Kétségtelen, hogy Ady Endre, József Attila, sőt a magát materialistának valló Szabó Lőrinc is írt olyan verseket, amelyek keresztény értéket hordoznak.

Márfi Gyula veszprémi érsek atya: Az istenkeresés útjain c. könyvéből

Sajgó Szabolcs: A Legyőzhetetlen Élet ünnepe

2009. 04. 07.

 

(A szerző engedélyével.)

Pontosan nem tudjuk megmondani, hogy a Názáreti születése mikor is volt. De méltó, igazságos, nekünk meg üdvös, hogy a Legyőzhetetlen Nap ünnepén köszöntsük minden fények Forrását, örvendezzük eljöttét.

Karácsonnyal ellentétben a Krisztosz földi életének utolsó napja ténylegesen ősi természeti ünnephez kötődik. Az Emberek Barátja meghal, mikor meghalnak az életet visszafogó erők, s a kirobbanó életet beteljesítve föltámad, hogy már többé soha meg ne haljon. Megörökíttetik az igazság: a tavasz következik a télre s az éjszakára a nappal – nem pedig fordítva.

A krisztuskövetők föltámadásünnepe konkrét és személyes. Nem általában beszélnek a zsigereinkben hordozott Reményről, nem ihletet adó mítoszokkal táplálják a Holnapra éhes szívünket, nem kiagyalt szép mesékkel tartják bennünk a Lelket – bár mindezek becses kincsei kétlábú kultúránknak. Sokkal többről van szó. Valódi történeti eseményre emlékeznek, hús és vér, gyönyörű személyes valóság igézi meg tekintetük, ünnepük fénye átragyogja az univerzum és az emberszív minden sötétjét.

Mintegy ezernégyszáz évvel népe rabszolgasorból való szabadulása után kelt föl a szabadító Úr ünnepi asztalától az, aki nevében is az Úr szabadítását hordozza. Elindult Jesua ben Joszef, hogy minden reá figyelmezőnek, vele valódi közösséget vallónak megnyissa az utat a teljes és visszavonhatatlan szabadság felé. Utolsó földi útjára indult, hogy aztán ez az út minden utak elsejévé váljék, a függöny mögé vezető, véresen fönséges úttá, az el nem apadó Szeretet, a nem rendülő Bizalom, a mindeneket ölelő és hordozó Irgalom útjává.

A magas ég nem elégedett meg azzal, hogy a föld porába alászálljon, hogy egyesüljön teremtményeivel, hogy tudatlan ellenségeire árassza aggódó, féltő szeretetét. Több kellett neki. Szállt tovább alá, átlépvén a halál kapuját, hogy Galilea, Szamária, Júdea útjai után bejárja Hádész tartományait. Ledöntvén az alvilág kapuját megoldotta a sötétség és a halál kötelékeit, kifosztotta az ősi Ellenség tömlőceit, elvitte a Jó Hírt az árnyékvilágban sínylődőknek.

Onnan aztán a magasba emelkedett. De nem egyedül ment föl Atyjához, vitte magával a volt foglyokat. Atyjukhoz vitte őket, haza. Oda, ahol sok hely van. ahol mindeneknek helyet készített, vért verejtékezve. Oda, ahová rövidebb-hosszabb, rosszabb-jobb élet után megyünk egyszer mi is utána.

Most ott ül Minden Erők Urának jobbján. Ránk gondol, velünk érez, közbenjár értünk és osztogatja ajándékait. Mégis, mert szeretete határtalan irántunk, azért velünk is itt van a Kenyérben, a Borban, szerettei közösségében, a szívünkben – közelebb hozzánk, mint mi magunkhoz. Itt van a kisemmizettekkel, a megalázottakkal, a gyötrődőkkel, a leselejtezettekkel – halni készen értük-velük újra. De itt van az emberségben, erkölcsben fogyatékosokkal, a jó és a szép analfabétáival, az Országot nem ismerők hajléktalanjaival – várakozik türelemszeghetetlen és kopogtat, bebocsátásra vár. Mert nem akarja egyetlen bűnös, egyetlen tudatlan halálát sem, hanem hogy hozzátérjen mindenki, akit jónak alkotott, hogy megtérjen és éljen.

Ma, amikor a vallási meggyőződésükért, hitükért szerte a világon üldözöttek nyolcvan százaléka, mintegy 230 millió ember Krisztus követője, időszerűek és erőt adók Pál apostolnak rómaiaknak szóló alábbi szavai. Fontolgassuk őket, ízlelgessük a Biblia más igéivel, míg a Legyőzhetetlen Életnek szívünkből forrásozó vizét föl nem fedezzük. És aztán ne szűnjünk szemlélni Őt, a semmiből minket isteni természetünkben újjáteremtőt, nehogy újra alvilági bugyrokba hulljon a Fényre, a Szabadságra, az elveszíthetetlen életteljességre alkotott áldásönmagunk:

“Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Amint meg van írva: ‘Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak.’ De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret bennünket. Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” (8,35-39)

Prohászka Ottokár

2008. 06. 11.

 

Egy a szükséges tehát, a tiszta, szép, nemes, Istent szerető lélek. Aki ezt választja, a legjobb részt választotta, s ez az egyedül ésszerű, következetes s erőteljes eljárás; aki a lelket s önmagát elhanyagolja, az a meghasonlást hordozza magában; sorsa az elsötétedés, elkeseredés s üresség.

De az nem annyit jelent, hogy elvonulni, remeteségekbe zárkózni; maradjunk pályánkon s ne veszítsük el az ,,egy szükségest'' szemeink elől semmiféle dolgunkban. (Prohászka Ottokár)